„Cantus planus”, az énekelt római liturgia

A "cantus planus" (sima ének) a gregorián középkori elnevezése, megkülönböztetve a metrikus, többszólamú zenétől; Nevét I. Nagy Szent Gergely pápáról kapta. A gregorián a római katolikus egyház hivatalos, liturgikus, latin nyelvű egyszólamú éneke. Előtörténetéről keveset tudunk, a 9. sz. előtt csak utalások találhatók a gregorián zenére prédikációkban, krónikákban, szabályzatokban.

A gregorián kialakulásáról az I. századtól kezdődően beszélhetünk. Kialakulását segítette a zsidó zenei hagyomány, a templomi, zsinagógai és házi istentiszteleti dallamok, a Földközi- tenger vidéke népeinek zenéje, az ókori zenekultúrának a gregoriánra is érvényes sajátságai (pl. az ókori ember akkor is hangosan recitálva olvasott, amikor egyedül volt). Ez a jelenség ismerhető fel az ima- és zsoltártónusokban.

A 4. sz. elején az egyház felszabadult az üldözések alól; szabadabban tevékenykedhetett, ami új gregorián műfajok megjelenéséhez vezetett (ezek közé tartozik a misén felhangzó communio és introitus). A 4–6. század között alakulhatott meg a schola, a papok azon testülete, akik a liturgián felhangzó énekeket vezeték. A zsolozsmában (szerzetesek imaórái) Szent Ambrus nyomán megjelent a himnusz. A 7–8. sz. folyamán az előző évszázadokban felhalmozódott énekanyagot az év ünnepeire elosztották, új ünnepeket hoztak létre. Az egész év ima- és énekrendjét pergamenre jegyezték.

A 9–11. század között gyarapodott a gregorián dallamkincs, a dallamok elterjedtek, variálódtak. Új műfajok keletkeztek: a trópus, a sequentia és a miseordinárium. Arezzói Guido nyomán elindult a zenei írásbeliség. A 12–15. században megjelent a többszólamúság; Európa minden területén énekelték a gregoriánt. A 12. sz.-tól írtak egyre több éneket a szentekről és Szűz Máriáról.

A 16. században a gregorián, mint élő zenei stílus története véget ért (nem gyarapodott tovább). A gregorián a zsolozsmán és a misén szólalhatott (és szólalhat ma is) meg. (A zsolozsma a szentek imaórája, amelyet horáknak nevezünk.) A horák a következők: Matutinum: éjszaka vagy virradat előtt, Laudes: hajnalban, Prima: a munkanap megkezdése, Tertia: 9 óra tájban, Sexta: dél körül, Nona: 3 óra tájban, Vesperás: alkonyatkor, Completorium: lefekvés előtt.

A mise gregorián énekei: változó szövegű tételek, amelyek az adott ünnephez, időszakhoz kapcsolódnak, összefoglaló nevük proprium missae. Ezek a következők: Introitus: kezdőének, Graduale: az olvasmány utáni két zsoltárvers, Alleluja: az Evangélium előtt (nagyböjt idején helyette Tractus), Offertorium: a felajánlási cselekményt kísérő ének, Communio: az áldozást kísérő ének. A mise állandó szövegű tételei: Kyrie: Uram irgalmazz, Gloria: Dicsőség a magasságban Istennek, Credo: Hiszek egy Istenben, Sanctus: Szent vagy Agnus Dei: Isten Báránya.

A gregorián funkciója a XXI. században: elsősorban a mai napig a katolikus egyház hivatalos éneke, felcsendül a miséken és a zsolozsmán, de helyet kapott a hangversenyeken is, mint az első európai műzene, amire a többszólamúság és sok későbbi zenei műfaj épül.

Az előadás alatt számos zenei példa kerül bemutatásra.