Történet

A szegedi Eötvös Loránd Kollégiumot 1931-ben Bay Zoltán és Náray-Szabó István alapította a francia Ecole Normale Superieur és a budapesti Eötvös József Collegium mintájára. Az alapítás elvei ma is meghatározzák a Kollégium életét. A Kollégium szó esetünkben nem csupán négy falat, hanem szellemi közösséget is jelent.

Az Eötvös Loránd Kollégium karközi szakkollégium, az egyetem legkiválóbb hallgatóiból álló közösség, szellemi műhely, amelynek célja társadalmi problémákra érzékeny, szakmailag igényes, fejlett kritikai érzékkel bíró, a nagybetűs életre alkalmas értelmiség kinevelése. Leginkább első-, másodévben már bizonyított hallgatók tagságát támogatja. Vezetősége részéről a „humánus szigorúság”, kollégistái részéről a „minőségi becsvágy”, a tudomány, a kutatás és az oktatás szeretete jellemzi.

A Kollégium megkívánja, hogy tagjai magas szinten tegyenek eleget az egyetemi tanrend által minden hallgató számára előírt tanulmányi kötelezettségeknek.

A Kollégium elvárja, hogy a tagok speciális érdeklődésüknek megfelelő szaktudásuk gyarapítására – a kötelezőn túl – speciálkollégiumokat látogassanak. Lehetőleg másodéves, de kötelezően harmadéves koruktól kezdve folyamatosan végezzenek önálló tudományos munkát és/vagy hasonló szinten végezzenek művészeti vagy sporttevékenységet. Folyamatosan gyarapítsák nyelvtudásukat, rendelkezzenek széles látókörrel.

A Kollégium kívánatosnak tartja, hogy tagjai általánosan művelt, harmonikus, kiegyensúlyozott, egymással is törődő emberek legyenek. Rangos, széles érdeklődésre számot tartó, a kollégisták aktív részvételén alapuló kulturális rendezvények és öntevékeny körök szervezésével segítsék egymás és a Kollégiumot látogató társaik szellemi gazdagodását.

A Kollégiumban az önkormányzatiság elve érvényesül, ezzel nevel demokratizmusra és készítí fel a hallgatókat a közéleti szerepvállalásra. Biztosítja a zavartalan tanulás feltételeit, lehetőséget nyújt a hallgatók önképzéséhez, testedzéséhez és a szabadidő tartalmas eltöltéséhez.