Görög lírikusok támadóállásban – Műfajiság és szövegértelmezés

A korai görög líra (Kr. e. 7–5. sz.) a maga szóbeliségével egy sajátos költői világ, melynek értelmezése más megközelítést kíván meg tőlünk, mint az írásbeli költészeté. A műfajiság (eposz, elégia, himnusz  stb.) jelensége a szóbeliségből nőtt ki, és a műfaji sajátosságok a hozzájuk tartozó jelentésekkel egyfajta kódot adnak kezünkbe a szöveg értelmezéséhez. Az előadás azt kívánja bemutatni, hogy egy különös és botrányosnak tartott ókori műfaj, a gúnyköltészetként számon tartott, agresszív és normabontó iambos műfaji hagyományai és sajátosságai miként jelennek meg olyan lágy hangú, ”lírai” dalnokként tisztelt költőknél, mint amilyennek Sapphót és Anakreónt évezredek óta tiszteljük. Látni fogjuk, hogy egy vers „lírai” és iambosi értelmezése más-más lehetséges jelentéseket szülnek ugyanazon szöveg kapcsán, s így a műfaji „kódok” ismerete nélkülözhetetlen eszköz egy költői szöveg megértésében.