Mi fán terem a frazeológia?

     Mindennapi életünk során gyakran alkalmazunk előre gyártott elemeket, afféle paneleket. Ezek nagyon sokfélék lehetnek, gondoljunk például a paneles építkezési formára vagy az elektronikai termékek nagyobb részegységeire, mint a számító­gépben az alaplap, a hang- és videokártyák stb. Igen gyakran élünk ilyen elemekkel mindennapi kommunikációnk során is: ha ugyanis szövegeket alkotunk, akkor nem csupán szava­kat kapcsolunk össze mondatokká, hanem nagyon sok esetben olyan kész „építő­elemeket” is alkalmazunk, mint pl. pult alatt, egy füst alatt; dugába dől; elévülhe­tetlen érdemeket szerez; Ki korán kel, aranyat lel. Ezeket az építőelemeket össze­foglaló néven állandósult szókapcsolatoknak vagy – újabb elnevezéssel – frazémáknak nevezhetjük, a velük foglalkozó nyelvészeti diszciplína pedig a frazeológia.

     Mint más nyelvek, a magyar is rendkívül gazdag ilyen „előre gyártott” elemek­ben. Ugyanúgy, ahogy a szavaknak, ezeknek is megvan a maguk élete: vannak köztük olyanok, amelyek elavultak, esetleg már ki is vesztek nyelvünkből (pl. fel­tette az Orbán süvegét  ’nagyon jó a kedve, ill. berúgott’), vannak olyanok, ame­lyek régen keletkeztek, de ma is nagyon gyakorta élünk velük (pl. nagy feneket kerít vminek ’körülményesen kezd hozzá vmihez’, körmére ég a dolog vkinek ’el van maradva vmilyen munka befejezésével’), sőt ma is folyamatosan keletkeznek ilyenek (ahogy a csövön kifér ’teljes gázzal’, már a spájzban van ’nagyon közel, esetleg már birtokon belül van’; Az élet nem habostorta; Az igazság odaát van stb.).

     Különösen a köznyelv és a szlengek gazdagok az ilyen szerkezetekben, nemrit­kán eléggé durva kifejezéseket is lehet köztük találni. Eredetüket tekintve is na­gyon változatos a kép: többségük a mindennapi élet különféle tevékenységi körei­ből származik (hosszú lére ereszt vmit, egy gyékényen árul vkivel, dűlőre jut, nem árul zsákbamacskát, vargabetűt csinál stb.), esetleg bizonyos népszokásokra (kite­szik a szűrét, bekötik a fejét, pártában marad, pünkösdi királyság stb.) vagy babo­nás elképzelésekre (meg van kötve a keze, megoldódik a nyelve, minden hájjal megkent, falra festi az ördögöt stb.) vezethetők vissza.

     Az előadás célja, hogy – a nem nyelvész hallgatók számára is közérthetően – bemutassa a szókincsnek ezt a „szeletét”, az ide tartozó szókészleti egységek főbb alaki és jelentéstani jellemzőit, itt-ott kitérve azok – gyakran művelődéstörténeti szempontból is – hallatlanul érdekes keletkezésére is. Azaz: némi ízelítőt adni abból, mi fán terem a frazeológia.